Körülbelül 300 évvel ezelőtt, a 18. század elején a kávézók már a társasági és szellemi élet jelképes központjai voltak. A ma ismert modern kávézóktól eltérően, mégis ugyanolyan központi szerepet játszottak a társadalomban. Az emberek természetesen kávézni jöttek, de beszélgetni, eszmét cserélni, újságot olvasni, és politikáról vagy filozófiáról vitatkozni is.
A három évszázaddal ezelőtti kávézók világába merülve olyan helyeket fedezhetünk fel, amelyek egyszerre voltak egyszerűek és élénkek, ahol a frissen főzött kávé illata keveredett a beszélgetések pezsgésével.
Egyszerű, de barátságos helyek
A korabeli, kidolgozott dizájnnal rendelkező kávézókkal ellentétben a 18. századi kávézók gyakran szerény intézmények voltak. A bútorok általában egyszerű, idővel megkopott faasztalokból, padokból vagy székekből álltak.
A falakat faburkolat díszíthette, vagy egyszerűen meszelhették. A világítást gyertyák vagy olajlámpák biztosították, amelyek meleg, de meglehetősen halvány fényt adtak. A légkör gyakran füstös volt, mivel a vendégek pipáztak vagy dohányoztak.
A padlót, amely gyakran kőből vagy fából készült, fűrészporral boríthatták be, hogy felszívja a kiömlött folyadékot és megkönnyítse a tisztítást. Mindez rusztikus, mégis barátságos hangulatot teremtett.
Egyszerűségük ellenére ezek a helyek nagyon élénkek voltak. Hallani lehetett a nevetést, a szenvedélyes beszélgetéseket, a csészék és kanalak csilingelését.
Egy kávé, ami egészen más, mint a mai
A 300 évvel ezelőtt fogyasztott kávét nem úgy készítették, mint ma. Nyilvánvalóan nem léteztek eszpresszógépek, és az elkészítése sokkal kezdetlegesebb módszereken alapult.
A kávét gyakran nagy kávéskannákban főzték, vagy fémkancsókban készítették. Egyes régiókban a mai török kávéhoz hasonló módszereket alkalmaztak, nagyon finomra őrölt kávéval.
Az italt általában feketén és nagyon erősen szolgálták fel. A cukor egyre elterjedtebbé vált Európában, de továbbra is drága termék maradt. Ami a tejet illeti, azt ritkán adták hozzá.
A csészék kisebbek voltak, mint a modern bögrék. Néhány kávézóban a kávét bádogtálakban vagy -csészékben szolgálták fel.
Találkozó- és vitázóhelyek
A régi idők kávézóinak egyik legszembetűnőbb jellemzője társadalmi szerepük volt. Sokkal többet jelentettek, mint pusztán egy forró ital elfogyasztására alkalmas helyek.
Párizsban, Londonban vagy Bécsben a kávézók kedvelt találkozóhelyek voltak az értelmiségiek, írók, kereskedők és néha a politikusok számára. Az emberek azért jöttek, hogy megvitassák a legfrissebb híreket, véleményezzenek politikai eseményeket, vagy filozófiai vitákat folytassanak.
Londonban néhány kávézót „filléres egyetemeknek”. Egy csésze kávé áráért – gyakran egy fillérért – lenyűgöző beszélgetésekhez lehetett csatlakozni és művelt emberekkel találkozni.
Ezek az intézmények így részt vettek az eszmék terjesztésében és az információk áramlásában.
Újságok és információk
A kávézók is fontos szerepet játszottak az információk terjesztésében. Sokuk újságokat biztosított a vendégeknek olvasásra.
Abban az időben, amikor kevesen tudtak előfizetni kiadványokra, a kávézók váltak a napi híreket olvasó helyekké. Az újságokat néha faoszlopokra akasztották, vagy felakasztották, hogy ne tűnjenek el.
A vásárlók hangosan felolvastak bizonyos cikkeket, ami aztán vitákat váltott ki a teremben.
Így a kávézó igazi központtá vált az eszmék és információk cseréjére.
Túlnyomórészt férfi ügyfélkör
Fontos megjegyezni azt is, hogy 300 évvel ezelőtt a kávézókat főként férfiak látogatták. Sok európai városban a nőket ritkán látták ezekben az intézményekben.
A kávézókat a férfiak társasági helyeinek tekintették, ahol kereskedők, kézművesek, írók és diákok gyűltek össze. A beszélgetések élénkek, néha zajosak is lehettek, a légkör pedig meglehetősen nyugodt.
Csak sokkal később váltak a kávézók mindenki számára nyitott helyekké, ahogyan ma ismerjük őket.
Különleges kávézók
Idővel egyes kávézók sajátos vendégkört alakítottak ki.
Londonban például egyes intézményeket főként kereskedők vagy biztosítási ügynökök látogattak. Mások írókat vagy tudósokat vonzottak.
Szinte már az ajtaján belépve is kitalálhattad egy kávézó vendégkörét. Néhányan intellektuális vitáikról, mások üzleti megbeszéléseikről voltak híresek.
Ezek a kávézók olykor fontos intézmények születéséhez is hozzájárultak. Például a londoni Lloyd's, amely ma egy híres biztosítási piac, egy 17. századi londoni kávézóban jött létre.
Egy még mindig egzotikus ital
Háromszáz évvel ezelőtt a kávé még viszonylag új ital volt Európában. A 17. században a Közel-Keletről honosodott meg, és gyorsan népszerűvé vált, de megőrizte egzotikus jellegét.
A gabonafélék főként Jemenből vagy az első gyarmati ültetvényekről származtak. Európába szállításuk hosszú és költséges volt.
Ennek ellenére a kereslet folyamatosan nőtt. A kávét stimuláló italnak tekintették, amely segített az embereknek ébren maradni és tisztán gondolkodni. A sörrel vagy a borral ellentétben, amelyeket akkoriban széles körben fogyasztottak, lehetővé tette az emberek számára, hogy tiszta elmével rendelkezzenek.
Ez az oka annak is, hogy a kávézók kiváltságos helyszínekké váltak az intellektuális beszélgetésekhez.
Élénk, néha kaotikus légkör
A 300 évvel ezelőtti kávézók gyakran nagyon nyüzsgőek voltak. A beszélgetések zajosak lehettek, a hangulat pedig néha kaotikus.
Néhány intézmény zenészeket vagy sakkozókat szolgált ki. Másokat kártyajátékosok vagy szerencsejátékosok látogattak.
Az illatok – kávé, dohány, gyertyaviasz – keveréke egészen sajátos hangulatot teremtett.
Egy akkori utazó számára egy kávézóba belépni intenzív érzékszervi élmény volt, ami nagyon különbözött a mai intézmények nyugodt és stílusos légkörétől.
Kávézóink őse
Bár megjelenésük és felhasználási módjuk sokat változott, a mai kávézók továbbra is ezen három évszázaddal ezelőtti létesítmények közvetlen örökösei.
Az elv ugyanaz marad: egy hely, ahol az emberek találkoznak egy csésze kávé mellett, ahol beszélgetnek, dolgoznak vagy pihennek.
Manapság a kávézók italok széles választékát, kifinomult kávéfőzési módszereket és gondosan megtervezett légkört kínálnak. Alapvetően azonban társadalmi szerepük továbbra is nagyon közel áll a 18. századi kávézókéhoz.
Ezek a helyek továbbra is a találkozások, a kreativitás és a csere terei.
Egy évszázadokon átívelő hagyomány
A kávé több mint 300 éve a mindennapi élet és a fontos társadalmi beszélgetések része. A 18. század füstös kávézóitól a modern kávézókig ez az ital soha nem szűnt meg összehozni az embereket.
Ha visszautazhatnánk az időben, és beléphetnénk egy 1725-ös kávézóba, kétségtelenül meglepődnénk a hely hangulatán és egyszerűségén. Mégis, azonnal valami ismerőst találnánk benne: a közös kávézás és beszélgetés örömét.
Egy hagyomány, ami nyilvánvalóan sosem ment ki a divatból.
Ezeket is érdemes lehet elolvasnod:
